Ezek citrom hibridek, és a legjobb szándékkal sem nevezhető citromnak, egyik sem. Mindegyiknek van valami hátulütője, a szépségén kívül. (Ezen kívül sok hibrid van, de a legelterjedtebbeket hozom)
Nézzük is sorra őket:
Citrus Meyerii
A Citrus meyerii: Valószínűleg természetes hibrid a citrom és édesnarancs között, Tanaka szerint önálló fajként osztályozva. Az amerikai felfedező, Frank N. Meyer nevét viseli, aki 1908-ban Peking közelében találta meg, majd bevezette az Egyesült Államokba. Közepesen erős növény, termékeny, hidegtűrőbb mint a citrom, nagyon díszes intenzív zöld levelekkel. Lila hajtások és virágok, főként csoportokban elrendezve. Újra virágzó ágai egész évben virágokkal és gyümölcsökkel borítottak. Ovális alakú gyümölcsök, hasonlóak a citromhoz, vékony sárga-narancssárga héjjal érnek meg, gazdag lével, citromhoz hasonló illattal, de kevésbé savanyú.
Citrus Volkameriana
Citrus volkameriana: A botanikai eredete bizonytalan marad. Azonban a leggyakoribb vélemény szerint a Volkamer citromot, citrom és keserű narancs hibridjének tekintik. Ez egy ősi faj, amelyet már a XVII. században leírt a sienai botanikus szerzetes, Giovanni Battista Ferrari (kb. 1584-1655) a "Hesperides, sive de malorum aureorum cultura et usu libri IV" című citrom-traktátusában, 1646-ban. Erős növény, a citromnál strapabíróbb, egyenes ágakkal, közepes méretű, intenzív zöld színű ovális levelekkel. Az új hajtások és virágok enyhén lila színűek, a gyümölcsök közepes méretűek és gömb alakúak, érésükkor élénk narancssárga színűek, savanyú lével, hasonlóan a citromhoz.
Citrus Otaitensis
Citrus otaitensis: Egy valószínű hibrid a citrom, édesnarancs és mandarin között. Az 1818-ban Antoine Risso botanikus azt írta, hogy először 1815-ben figyelt meg ilyen növényt, amit „vörös virágú kínai narancsnak” neveztek, egy párizsi kertészetben, ahol az Angliából importálták Otaiti (valószínűleg a mai Tahiti, a Polinézia szigetéről). Giorgio Gallesio, a genovai köztársaság tisztviselője és diplomatája, valamint a botanika nagy szerelmese, 1839-ben írta le ezt a növényt, mondván, hogy „Az Otaiti narancs az új citrusfajták egyike, amelyekkel Európát gazdagították, miután a kereskedelem kiterjesztette kapcsolatait Indiával, és úgy tűnik, hogy egy édesnarancs fajtája”. A növény kicsi, ovális-lándzsa alakú, fényes zöld levelekkel, szárnyas nyelvvel. A rügyök lila színűek, a virágok fehérek és illatosak. A gyümölcs kicsi, ovális, a pólusokon kerek, sima narancssárga héjjal. A hús nedves és édes. Újra virágzik, nagyon termékeny, jó ellenállással alacsony hőmérsékleten.
Citrus Limequat
Citrus limon x Fortunella „Limequat”: A Lemonquat, más néven Sunquat, a botanikus Swingle szerint valószínűleg a Meyer citrom és a kumkvat hibridje, és Leslie Cude fedezte fel Beeville-ben (Texas). Virágzása hasonlít a kumkvatra. A gyümölcsök kerek vagy körte alakúak, és narancssárgák éretten. A hús citromra hasonlít, kellemesen savanyú ízű, ami március és április hónapban édesebbé válik. Viszonylag hidegálló és gyors növekedésű. A héj ehető és nagyon vékony.
Citrus Imperial
Citrus limon x Citrus paradisi „Imperial”: Az 1970-es években terjedt el, mint egy valószínű citrom és grapefruit hibrid. A Kew Gardens-ben, Londonban "Citrus Imperial Lemon"-ként van besorolva. Ez egy erős, tüskés növény, nagy, intenzív zöld színű levelekkel, kerek csúcsokkal, egész évben virágzó és nagyon termékeny. Nagy, fehér virágai főként fürtökben vannak elrendezve. Nagy, sárga gyümölcsei vannak, amik hasonlóak a grapefruithoz, de hosszabbak, kevésbé savas citromhússal. Ez a növény kevésbé ellenálló a hideghez, mint a citrom, de dísznövényként nagyon érdekes.
Citrus Ponderosa
Citrus ponderosa: Valószínűleg egy citrom és cédrát hibrid, ismert még American wonder (Amerikai csoda) néven is. Szabálytalan növekedésű, egyenetlen és rövid ágakkal rendelkezik, erős tüskékkel. A nagy fehér virágokból nagyon nagy, citromsárga színű gyümölcs fejlődik ki, mely akár 12-13 cm hosszú is lehet, és több mint egy kilogrammot nyomhat. Savanyú lével és sok maggal rendelkezik. A levelei szélesek és hosszúkásak rövid szárral és szárny nélkül. A növény viszonylag érzékeny a hidegre. A gyümölcs mérete miatt szinte pomelónak is nézhető. A levét gyakran használják a citromlé helyett.
A Ponderosa az egyedüli, amelynek a keresztezései révén, a héja is használható édességekbe. A meyeri citrom héja csak a gasztronómiában egyes ételekhez használható, kellemetlen kesernyés íze miatt.
